Egy napot Bernben is eltöltöttünk. Bern mintegy Svájc közepén fekszik az Aare folyó partján. Az óváros a folyó egyik hurokszerű kanyarulatában fekszik, innen terjed ki a város minden égtáj felé néhol egészen 12 kilométer távolságban is. Északról a Breitenrain, Wankdorf és Lorraine negyedek szegélyezik a központot, keleten a Schosshalde és délen Kirchenfeld. Ezeket a negyedeket hidak kötik össze a városközponttal. A hidak nevei a következők: Lorrainebrücke, Kornhausbrücke, Nydeggbrücke, Kirchenfeldbrücke, Monbijoubrücke. Nyugatról Bümpliz és Bethlehem negyedek veszik körül a centrumot. A városközpont az UNESCO világörökség része. Az óváros széles utcáin 16. századi motívumokkal díszített kutak találhatók. A csillagászati órával is felszerelt óratorony (svájci németben Zytglogge-Turm), amely 1191 és 1256 között a nyugati városkapu volt, szintén mesterműnek számít. Nevezetes továbbá a 15–16. századi gótikus Münster-székesegyház, valamint a 15. századi Városháza. Világszerte egyedülálló a 16. századi eredetű, a belváros szélén, a Nydegg híd hídfőjénél álló medveverem (Bärengraben), ahol élő barna medvéket tartanak. A barna medve a városnak és a kantonnak egyaránt címerállata. Híres az óvárossal szemben, a medveverem közelében elterülő Rózsakert (Rosengarten), amelyet 1913-ban alakítottak ki egy korábbi temető helyén. A Rózsakertből szabad kilátás nyílik a teljes berni óvárosra. A szövetségi parlament (Bundeshaus) a 19–20. század fordulóján épült, látogatható.
Van egy sor másik torony is, mint például a Käfigturm és a Holländerturm. A Käfigturm 1256 és 1344 között töltötte be a nyugati városkapu szerepét, a Holländerturm pedig 1256-tól a harmadik védőgyűrű részét képezte. A városkép része még a Regierungsgebäude, az Erlacherhof, a Béatrice-von-Wattenwyl-Haus, a Rathaus (városháza) és a Bundeshaus (parlament) is. Az egyetlen, ami nem tetszett az az, hogy az árkádok szintjén akármelyik nyugati városban járhattunk volna, ugyanazok az egyen (luxus) üzletek voltak. Így csak az egyik irányban mentünk az árkádok alatt, ez után szó szerint az utcákon sétáltunk, hogy lássunk is valamit. A város különösen napfényben gyönyörű, ilyenkor a zászlók, a kutak, az egész város szinte ragyog. Az Aare partja is szép, mivel a kristálytiszta víz mellett viszonylag sok a zöldfelület is. Azt javaslom,hogy a kocsit a Rózsakert alatt érdemes letenni (innen csak egy ugrás (egy híd) a belváros), máshol elég körülményes parkolót találni, vagy messze lesz. A Rózsakertet azért is érdemes preferálni, mert onnan fantasztikus kilátás nyílik a városra, és ezt nem szabad kihagyni.
Van egy sor másik torony is, mint például a Käfigturm és a Holländerturm. A Käfigturm 1256 és 1344 között töltötte be a nyugati városkapu szerepét, a Holländerturm pedig 1256-tól a harmadik védőgyűrű részét képezte. A városkép része még a Regierungsgebäude, az Erlacherhof, a Béatrice-von-Wattenwyl-Haus, a Rathaus (városháza) és a Bundeshaus (parlament) is. Az egyetlen, ami nem tetszett az az, hogy az árkádok szintjén akármelyik nyugati városban járhattunk volna, ugyanazok az egyen (luxus) üzletek voltak. Így csak az egyik irányban mentünk az árkádok alatt, ez után szó szerint az utcákon sétáltunk, hogy lássunk is valamit. A város különösen napfényben gyönyörű, ilyenkor a zászlók, a kutak, az egész város szinte ragyog. Az Aare partja is szép, mivel a kristálytiszta víz mellett viszonylag sok a zöldfelület is. Azt javaslom,hogy a kocsit a Rózsakert alatt érdemes letenni (innen csak egy ugrás (egy híd) a belváros), máshol elég körülményes parkolót találni, vagy messze lesz. A Rózsakertet azért is érdemes preferálni, mert onnan fantasztikus kilátás nyílik a városra, és ezt nem szabad kihagyni.
a belváros
az Aare folyó
a Nydegg hídon
a belváros
a belváros
a Parlament
a Münster
a Münster
a Nydegg híd
az Aare folyó
az Aare folyó
a régi Városháza
a belváros
a belváros
egy a sok szökőkút közül
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése